Talán sokan emlékeznek még egy pár évvel ezelőtti átgondolatlan intézkedésre, amellyel egycsapásra megszüntették a híres lipótmezei pszichiátriát, és az ott gondozottakat szélnek eresztették. Töprengtem; mi lett velük? Nos, nem kell már aggódni értük, van jól jövedelmező állásuk, 80%-a sikeresen elhelyezkedett az elektronikus reklám-iparban. Látni, hallani lehet őket, valamint az általuk szerkesztett reklámokat a rádióban, TV-ben. Remekül kitalálták, hogy az emberek nézzék/hallgassák őket, ui. a számukra értékes, fontos műsorok előtti percekben, ill. a kétrészes adások közti pár perces szünetekben törnek ránk. Megkerülhetetlenek.
De nézzük meg ezt az ipart egy kicsit közelebbről. Szomorú előéletükből adódóan azt feltételezik, hogy a sérült agyukból kibuggyant ötleteik, szcenírozásaik fogyasztói, szintén valamelyik megszüntetett pszichiátriai intézmény lakói voltak... A Tv ben egy-egy árúcikket -szerintük- csakis úgy lehet hatásosan reklámozni, ha olyan eltorzított arcú és testalkatú gnómok szerepelnek, mint amilyeneket gyermekkorom emlékei idéznek fel bennem az elvarázsolt kastély tükör termében. Ezek a tükrök egy hatalmas terem falaira voltak sorba felrakva, s aki végigjárta mindegyiket, hol rettenetesen kövér, hol sovány, hol szörny arcú, stbbinek láthatta önmagát. Gondolom, az ötletet innen meríthették. De ez SEMMI a hangjukhoz képest!!! Pokoli hadarás, a szavak egybeömölve,rikácsolva, pöszén, kellemetlen, éles ageresszivitással áradnak,-zúdulnak ránk, miközben úgy érezzük, hogy a vér tolul az agyba, a fűlünk zúg, s ha ez még tovább tart, mi is mehetünk a gumiszobába... A szövegük szellemi színvonala messze alatta marad egy VIII. századi Albán falu analfabéta lakóinál. A keserves percek után bennem legtöbbször előjön a kérdés; mit is akartak ők reklámozni ebben a kretén dramaturgiában??? Ebben az eszelős, rikoltozva, hadarva, a hangskála legalsó és legfelső tartományát egyetlen másodpercbe sűrítve, cunamiként ránk ömlesztve előadott borzalomban???
Érdemes lenne statisztikát csinálni ennek a szörnyű, bornírt cirkusznak üzleti eredményességéről. Az biztos, hogy én egyetlen egyszer sem éreztem indítást arra, hogy bármit is vásároljak ezek hatására...
Eltűnődöm; emberek sokasága miből is él meg... Dehát még mindíg kellemesebb egy reklám-cég stúdiójában lenni, mint egykor a Lipótmezőn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése